Helló Világ! – Kínzó kérdések újrakezdéshez 13+1

“A válás nem azt jelenti, hogy visszatérünk a régi életünkbe, hanem azt, hogy egy teljesen újat kezdünk.”

Kusza családi hátterem tapasztalataival azt kell mondjam, hogy a legjobb és legokosabb megoldás mindig az, ha két fél sosem válik el akkor, ha van közös gyerekük.

Amikor az idő segít abban, hogy a sérelmeket feldolgozzuk és túllépjünk a haragon és a csalódottságon, akkor legelőször is szükségünk van egy jó adag szerencsére ahhoz, hogy legyen bárki a környezetünkben, akivel egyáltalán elgondolkodhatunk azon, hogy létrehozzunk egy mozaik családot. Legyen az nő vagy férfi, gyermekét egyedül nevelő vagy külön élő szülő.

Ha szerencsések vagyunk és új párt találunk, tudnunk kell, hogy sokkal több energia kell ahhoz, hogy egy mozaik családot működtessünk, mint rendbehozni egy megromlott házasságot és megtalálni a kapcsolat elfeledett szikráit és végül elválni. Ezek csak pillanatnyi, de gyors megoldások, és ezen kívül semmi több előnyük nincsen.

Abban az esetben, ha mégis eljutunk a válásig, ismerjük meg magunkat még jobban ahhoz, hogy a következő alkalommal bölcsebben cselekedjünk a hétköznapok szürkeségében. A válás nem azt jelenti, hogy visszatérünk a régi életünkbe, hanem azt, hogy egy teljesen újat kezdünk.

Én az alábbi kérdésekkel szembesültem, amit javaslok mindenkinek feltenni, aki a válás küszöbén áll, vagy mozaikcsaládot szándékozik létrehozni:

1. Miért vagyok jó és szerethető ember?
2. Melyek azok a tulajdonságaim, amelyek egy párkapcsolatban zavaróak/idegesítőek lehetnek?
3. Minden kapcsolathoz két ember kell. Én mit vagyok hajlandó vállalni ebből a közös részvételből?
4. Gyermekemnek milyen kapcsolata van a másik szülőjével?
5. Képes és hajlandó vagyok segíteni gyermekünket abban, hogy kapcsolatának minősége megmaradjon a másik szülővel a különválás ellenére is? Hajlandó vagyok segíteni őket a kapcsolatuk javításában?
6. El tudom fogadni azt, hogy a különváló társam másik kapcsolatot hoz létre, aki a gyermekem pótszülője lesz?
7. Képes vagyok arra, hogy a szülő társammal megosszam gyermekünk nálam töltött szokásait, gondjait, élményeit?
8. El tudom fogadni, hogy leendő új párom példát fog mutatni gyermekemnek a személyiségével? (akár jót, akár rosszat)
9. Őszintén rá merem bízni az új páromra a gyermekemet, ha nem vagyok jelen?
10. Tisztában vagyok a válással kialakult helyzetemre és a “csomagra” ami velem együtt jár?
11. Milyen előnyök és hátrányok érnek akkor, ha

• házasságban/élettársi kapcsolatban maradok
• elválok
• új családot hozok létre egy harmadik személlyel (akár közös gyermekkel)
• a különváló társam új családot hoz létre (akár közös gyermekkel)?

12. Képes vagyok válás után féltékenység nélkül kommunikálni / viselkedni a különváló társammal, akkor is, ha miattam történik a válás?

13. Hajlandó vagyok megtenni mindent annak érdekében, hogy válás esetén gyermekünk érdekei is érvényesüljenek és szükség esetén magamat a második helyre tegyem?

+1

Vállalom-e a felelősségét annak, hogy minden házasság/élettársi kapcsolat megromlásához két ember kell és az egyik én vagyok?