Mikor egyedül maradtam az éppen kétéves kisfiammal friss gerincműtét után, a sokk nem csak engem ért, de a körülöttem lévőket is. Idilli szép pár voltunk, minden irigylésre méltónak tűnt, soha senki sem gondolta volna, hogy éppen a bébiszitter lesz az, aki elrabolja a volt férjem szívét.

Akkor Laci a környezetemből aki mindkettőnket ismert, mikor először meglátott a hír után – sokat sejtetően ennyit mondott: A Te problémád, valakinek az álma! Ne aggódj, minden rendben lesz.
Persze a döbbenettől szóhoz sem jutottam, egyrészről mert nem gondoltam, hogy szakításunk híre engem is megelőzött, de az állítás egyenesen szívbemarkoló volt.

Teltek múltak az évek. Ahogy kisfiammal hónapról hónapra építettük az új jövőnket, sok-sok bölcsességet betűről betűre megértettem. Egy alkalommal meglátogatott egy siket anyuka két kisfiával az albérletünkben. Nagyon szerettem őket, kedvesek voltak a férjével és mindig segítőkészek is. Sosem értettem, miért érzem azt, szívesen lenne a helyemben. Akkor megértettem.

Könnyes szemmel mesélte, hogy a férje terhesen veri, a második gyermeke erőszakos közösülés eredménye, munkát nem talál, elválni lehetősége sincs, a nagyfia beszédzavaros, hiszen mindketten siketek és az óvodában kevés az ideje, hogy megtanuljon beszélni. A kicsi még pelenkás volt – édes tündérkirályfi – én pedig megértettem azt az üzenetet, amit két évvel előtte kaptam Lacitól az önsajnálatom kellős közepén.

Én vagyok a világ legszerencsésebb embere?

Úgy döntöttem, hogy igen.

Egy péntek délután, mikor a kisfiamat szokásosan elvitte az apukája hétvégére, szomorúan ültem az irodában, szinte fájt a gondolat, mit fogok csinálni vasárnap estig. Ahogy ott sajnáltam magam, kolléganőm megkérdezte, hogy mit csinálunk a hétvégén. Mint tőr a szívbe, olyan fájdalmas volt a kérdés, de erőt vettem magamon, hogy kicsit feltupírozzam a lehetőségeimet:
– Valószínüleg egyedül leszek otthon, talán olvasok, elmegyek kicsit vásárolni és megiszom este egy pohár bort. Rendbe teszem otthon a lakást.

– De jó Neked! – mondta kolléganőm, akinek két gyereke volt otthon és a férje várta esténként, – lehet, hogy nekem is el kellene válnom, évek óta nem volt egy fél napom amikor csak magamra tudtam figyelni. Vagy a gyerekek, vagy a férjem mindig otthon vannak.

ÉS valóban, ott ért a felismerés, miért ne venném ki a legjobbat a helyzetemből? Olyan nehéz önsajnálat közben meglátni a pozitív dolgokat az életben. Pedig mindig mindenben van jó. Csak könnyebb sajnáltatni magunkat.

 

Te kivel cserélnél?

Elvált szülők gyereke vagyok. Nem emlékszem olyan Karácsonyra, ahol apukám és anyukám mindketten ott voltak. Nem volt egyetlen nyaralásunk sem, ahol apukám és anyukám ott voltak. Egyetlen vacsorára vagy vasárnapi ebédre sem emlékszem, ahol együtt étkeztünk. Budapesten élek, 14 kerületben laktam már, van olyan kerület, ahol több helyen is. Körülbelül húszszor költöztem életemben.

2 féltestvérem van, akik nem testvérek. Egyikük apukám, másik anyukám révén.

17 éves korom óta dolgozom, az iskoláimat munka mellett végeztem el. 19 éves korban költöztem el otthonról, azóta vállalok felelősséget az életemért.

10 évig éltem együtt a kisfiam apukájával, aki a fiam másfél éves korában szerelmes lett a bébiszitterünkbe. Abban az évben csak 8x költöztem úgy, hogy közben kiszakadt porckorongsérv miatt megoperálták a gerincem, mert lebénult a bal lábam. Ekkor maradtam egyedül az akkor kétéves fiammal munkahely és lakás nélkül, ápolásra szorulva egy brazil szappanoperába illő válás kellős közepén.

Két év múlva újra megoperáltak, mert egy baleset következtében újra kiszakadt a porckorongom és újra lebénult a bal lábam. A fiam csak 4 éves volt.

A fiamnak 4 éves koráig 4 bébiszittere volt, és az első elvette tőle az apukáját.

Hosszú éveken át szeretője voltam nős és nem nős, de komoly kapcsolatot vállalni nem akaró férfiaknak.

Felvettem 110,000 CHF lakáshitelt 2008-ban.

Megaláztak, megtörtek és elvették az álmaimat. 32 éves koromban két gerincműtéten voltam túl egy 4 éves gyerekkel az oldalamon, akit egyedül neveltem egy albérletben. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen fiatalon kaptam a hidegzuhanyt, amikor még rugalmasabban tudtam új életet kezdeni és újra gondolni az elveimet és a lehetőségeimet. 

Azóta egy újabb 6 éves kapcsolaton vagyok túl. Nehéz a tükör amibe nézek. De talán rájövök, hogy mit rontottam el…