“A házasság nem drága mobiltelefon, ami ha elavul lecseréljük egy jobbra. Nem is luxus utazás, ami kiragad a hétköznapjainkból és lelazít. Mégcsak nem is értékrend vagy eszeme, ami iránymutatást ad.
A házasság egy döntés.”
Forrás: huffingtonpost.com
Az új söprű mindig jól seper?
Hogy a csudába kerül ide a téma a mozaik gyerekek közelébe? – Nagyon egyszerűen. Nem minden új párkapcsolat kezdődik tisztán.
Ezt a bejegyzést írhatnám annak a bébiszitternek is, akibe szerelmes lett a volt férjem és emiatt végül el is váltunk. Ha nem is kifejezetten a megcsalás miatt, sokkal inkább az ezzel együtt járó méltatlan helyzet miatt.
Az első és legfontosabb kérdés: Képes és hajlandó vagyok-e belépni egy családba harmadikként vállalva azt a csomagot, amit a kapcsolat miatt létrejött konfliktus okoz az érintett felekben?
Az új söprű mindig jól seper. Nincsenek megszokások, izgalmas, titokzatos, idilli és határtalan az új érzés. Kicsit olyan, mint az álarcosbál, azok lehetünk igazán, akik csak akarunk, de akik mégsem vagyunk. Jobbak lehetünk, mint az “ellenfél”, aki otthon várja a másikat, és hiába van már mögöttük pár megoldott konfliktus, megannyi emlék, kitartás, tapasztalás és tolerancia, vagy akár még gyerek is, mi, akik harmadikok vagyunk ebben a szerelmi háromszögben, olyat adhatunk, amit senki más. Valami újat.
Az új dolgok mindig gyönyörködtetnek, csak egy baj van velük, az idő. Az az idő ami szépen, de lassan halad előre. A kezdeti csodálatot és lila ködöt felváltják a hétköznapok, a szokások, és a titkon lopott idő már nem lesz olyan vonzó többé, mert többet akarunk. Hiszen én, a harmadik jobb vagyok, engem szeret, velem tölti az idejét, engem hív, nekem vásárol, és amúgy is romokban a házassága, nincs közöttük testiség már egy jó ideje, nélkülem is a munkába menekül, én legalább a támasza tudok lenni, mert otthon csak balhé van. Ismerős?
Vannak természetesen mindig kivételek, a bejegyzés nem azt hivatott hangsúlyozni, hogy minden házasságot meg kell menteni, hanem azt, hogy amelyiket meg lehet menteni, azt tegyük meg.
Amikor kialakul a szerelmi háromszög, tegyük fel a kérdést: Miért is házasodtunk össze?
Magyarországon a szerelemből való házasodás a legjellemzőbb, de azért menjünk ennek a szerelemnek is a mélyére. A házasság nem drága mobiltelefon, ami ha elavul lecseréljük egy jobbra. Nem is luxus utazás, ami kiragad a hétköznapjainkból és lelazít. Mégcsak nem is értékrend vagy eszeme, ami iránymutatást ad.
A házasság egy döntés.
Döntés arról, hogy az élet bizonyos helyzeteiben hajlandóak vagyunk a közös szekerünk érdekében egy irányba menni. Nem térek most ki arra, hogy kinek mit jelent a házasság, folytatom inkább azzal, hogy a harmadik megjelenése a kapcsolatban pontosan azt jelzi, hogy a házasságról hozott döntés ellenére a hajlandóságunk mégis csak hiányzik valahol. Ahogy az angol mondja: A megcsalás nem hibázás, hanem választás…
A házasságba kívülről érkező harmadikként pedig éppen ezzel szembesülsz, habár a pünkösdi királyság néha éppen csak tiszavirág életű. Azok a párkapcsolatok, ahol nincs meg az együttműködés iránti hajlandóság a házastárssal, ott olyan gondolati és reakció szokások alakulnak ki, amit egy kívülről jövő harmadik sem képes hosszú távon megváltoztatni.
Milyen a házasságban élő “megcsaló”?
A szerelmi háromszög harmadikja felé olyan arcunkat mutatjuk, ami átmeneti, figyelemmel és odafigyeléssel kezelt, különleges és nem hétköznapi. A lényeg az, hogy nem hétköznapi. Addig, amíg a hétköznapjainkban nincs meg a párunkkal kialakított közös szokásrendszerünk, új kapcsolatokban sem tudunk hosszú távon együtt élni.
Mi a megoldás?
Ahogy a Zuhorst könyvek is részletesen írnak róla, minden kapcsolatba önmagunkat visszük. A válás – főleg közös gyerekkel – minden félnek törés az élet minden területén, függetlenül attól, hogy a felek intelligensen vagy őrült gonoszságokkal tarkítva nyírják ki egymást.
Ha úgy érezzük, hogy az új kapcsolat jobb lesz, mint a jelenlegi, érdemes önvizsgálatot tartani, mielőtt véglegesen elszánnánk magunkat. Amikor az újban látjuk életünk problémaira a megoldást, még nem néztünk őszintén tükörbe.
Minden olyan szerelmi háromszöget erkölcstelennek tartok, ahol bármelyik fél a válást szolgalmazza. Vajon ér annyit a becsületünk, hogy tisztán lezárjuk a házasságunkat és új életet kezdjünk? Vagy attól félünk, hogy a szeretőnk elhagy, ha nem ringatjuk őt komolyabb célok felé? Ígérjük, hogy elválunk, de eszünk ágában sincs? Vagy nem is ígérjük? Mit is akarunk igazán? Játszani? Vigyázat, nehogy az élet játsszon velünk! Minket csalnak meg? Tényleg mi vagyunk az áldozat? Hány ember is kell egy párkapcsolathoz?
A megcsalás és a szeretői státusz egy olyan átmeneti állapot, ami ellen, ha akarnánk se tudnánk tenni. Ez a világ rendje, illúziót kerget az, aki még hisz a tündérmesékben. A valódi tündérmese arról szól, hogy akarunk-e tükörbe nézni. Akár férjként, akár feleségként komoly döntés előtt áll az, aki egy harmadikért készül felbontani a házasságát a házassági krízisek/problémák megoldása helyett.
Hacsak nem bántalmazás vagy súlyos veszélyeztetettség áll fenn, aki kívülről várja életének jobbítását, még nem tudja, hogy mindenhová önmagunkat visszük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: