Avagy, miért is házasodunk igazán? – Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas írás!

…mert szerintem a párok zöme a felhajtásért.

De gyönyörű ruha! – gondoltam a minap, ahogy elmentem egy menyasszonyi ruha szalon előtt és beleszerettem egy ruhába. El tudjátok ezt képzelni?

Egy pillanat alatt. Nőknek ez nem nehéz dolog, ugyebár.

Pedig én is elváltam és a szüleim is elváltak kétszer. És mégis jöttek a gondolatok:
Milyen érzés lehet vajon ez a ruha viseléskor? Hogy állna rajtam? Kit szeretnék, hogy lásson benne?

Egy ideje, ha meglátok egy esküvőt, különösen azokat, amelyeket nagy nagy szervezés és sok külsőség jellemez mindig arra gondolok, bárcsak az ötödik, tizedik házassági évfordulókor is meglenne az a lelkesedés és külcsíny, ami a NAGY NAP-on. De a statisztika azt mutatja, hogy három esküvőből egy biztosan válással végződik.

Vajon miért? És ki a felelős?

Ha belenézünk a tükörbe, vagy megnézzük a körülöttünk elváltak életét és személyiségét, önmagunknak is nehéz bevallani, hogy mi fontos igazán számunkra és ehhez képest mire fordítunk maximális figyelmet.

Régen és ma

Nem olyan, mintha fordítva ülnénk a lovon és az esküvő körüli felhajtás manapság mintha egyre inkább csak a ceremóniáról szólna? A múlt században az esküvő a frigyről is szólt, nem csak a ceremóniáról. A frigy pedig a két emberről szól és a két ember közös jövőjéről és a rájuk váró évtizedekről.


“Legrosszabb esetben úgyis elválunk“- mondta egyszer egy ismerősöm, mikor elvett egy lányt.

Mert ‘legalább’ megpróbálják, hátha a “bűvös” esküvő megoldja a helyzetüket, mintha garanciát adna a jó döntésre (jön a gyerek, lakáshitel, környezetváltozás, költözés, szabadulás valahonnan vagy valahová).

Te is ismersz esküvő szervező cégeket? Akik bármit megtesznek, hogy tökéletes legyen az a nagy nap??

Az esküvők a fogyasztói társadalom előkelő helyén állnak, az e köré épült iparág pedig mindent megtesz a fogyasztóért, hogy elhitesse, mindenki és minden TÖKÉLETES választás ezen a napon és ez mindenkinek jár, legalább egyszer az életben.

Tükröm tükröm, mondd meg nékem

Szerencsére vannak hosszú ideje, évtizedek óta tartó házasságok, jóban és rosszban, bőségben és szűkösségben összetartó kivételes párok. Közhely, de tény, hogy problémák nem csak házasságban vannak, hanem minden párkapcsolatban. De vajon felismerjük ezeket a helyzeteket?
Aki ezzel tisztában van, azt nem érheti meglepetés amikor a csillogás és a fény után jönnek a szürke hétköznapok. 
A fiatalabb, csinosabb és kacérabb lányok a gondtalan életigenlésükkel, az éjjel nem alvó gyerekek a szülői felelősséggel, az egyre szűkülő élettér a sok gyűlő kacat miatt, a sokasodó feladatok és véget nem érő szervezési és logisztikai kérdések, esetleg flörtölő dzsigolók és nagymenő üzletemberek a lehengerlő vacsorameghívásaikkal és az elfelejtett jól eső udvarlásokkal. Mert mindig jön valami. Florence Littauer mondta bölcsen, hogy “beleszeretünk a másik erősségeibe, de a gyengeségeikkel kell együtt élnünk”. Én azt is hozzáteszem, hogy elkezdenek a körülményeink irányítani minket, ha elveszünk a életünk számára fontos dolgok megvalósításában.

Nézzünk bele a tükörbe és tegyük fel a kérdést: a külcsíny vagy a belcsíny fontosabb számunkra? Mit is akarok igazán? A másik ember, akivel együtt ébredek, csak eszköz ezeknek a megvalósításához, vagy ő az indok? Képes vagyok mindent megtenni a szövetségünkért, vagy csak elvárásaim vannak? Meg tudok bocsátani helyzeteket? Mekkora a tolerancia szintem? Egyáltalán miért házasodtam meg?

 

Ha mozaik családban élsz, ha megházasodtál már, vagy ha nagyon vágysz már az esküvődre és az ezzel együtt járó felhajtásra, őszintén tedd fel a kérdést magadnak, hogy miért akarod azt a csodás ruhát felvenni aznap, amikor kimondod az igent. Mire mondod ki igazán?  Mire mondtad ki igazán?  Mekkora súlya van az esküvőnek ezen az úton, amelyen elkezdődik az utazás szíved választottjával?